AVKF Pedagógiatörténeti Műhely

Elhívás



Kellemes nyár végi szeptembert írtunk két évvel ezelőtt 2013-ban. Egy nap Mészáros tanár úr félre vont és arra kért, társuljak hozzá és szervezzünk havi rendszerességgel olyan kirándulásokat, amikor egy-egy keresztény pedagógiailag érdekes-értékes helyszínre látogatunk el, vezetett előadókkal, a neveléstudományban valamit is számító, ugyanakkor kulturálisan széles körű, sőt egyetemi színvonalú, mégis a szívet is megérintő kiállításokkal, túravonalakkal találkozva.

Egyetemista éveimben néhány csoporttársammal magyar szakos túrákat szerveztem, és még egy külön faliújságra is sikeresen pályáztam a HÖK-től, amit több évfolyam csodált meg, mint ahány hallgató csatlakozott hozzánk. A magunk épülésére és mert szenvedélyes „menők” voltunk, folytattuk az államvizsgáig… A szenvedély azóta is tart, noha sajnos kisebb kreatív kapacitással. Faliújságunk nincs erre a téma-célra a főiskolán, pedig lehetne. Fotókból rengeteg van, amit ki lehetne nyomtatni. Lehetne rendszeresen plakátokat készíteni és azokat figyelemfelkeltő helyre kirakni. Mi pedig még csak a Neptun üzenetnél a 2013-ban megalakult googlegroupsnál tartunk. Ez az Arckönyv ad(hat) egy löketet, eljutni minél több Hallgatóhoz. Jól jönne a TI közreműködésetek is… Ezt vegyétek ajánlatnak, vagy kérésnek, vagy bátorításnak. Jól jönnétek… „menők” lennétek…

Az első kiruccanásunk illatát a mai napig az orromban érzem. Közel ötvenen voltunk a tihanyi apátság dombjait és levendula parkját taposva. Aztán a zsidó Budapest történeti emlékeit kerestük fel, két karácsonyt töltöttünk a Szépművészeti Múzeum adventi tárlatvezetésén (ekkor ismét ötvenen voltunk jelen), illetve megnéztük a Rembrandt és a holland arany évszázad festészete c. kiállítást; jártunk Székesfehérváron, Győrben, Gyöngyösön, Gödöllőn, Márianosztrán és még Belgrádba is eljutottunk vonattal. Elmentünk volna egy mesejáték előadásra is Budapesten, Böszörményi Gyula egyik darabjára, illetve Bécsbe is, ha lett volna érdeklődő.

Az utak önmagukban is varázslatosak, de igazán a csoport és a hallgatókkal (sőt, a barátaitokkal, családtagjaitokkal, rokonaitokkal, hiszen mindig nyitottan és örömmel fogadtuk és fogadjuk őket is) való közösség teszi felejthetetlenné számomra, számunkra. Apró léptékű beszélgetések, összemosolygások, hónapról hónapra való egyre mélyebb szálakon köttető barátságok és ismeretségek. Olyan élmények, ami miatt jó lehet visszatérni a főiskolára és bekopogni addigra már kollégákhoz, és felidézni a szép emlékeket.

Igaz, itt már nincs közös bohóckodás – noha Mészáros tanár úr meglepetésszerű közvetlen természete, néha (?) jól eltalált humora ad egy sajátos ízt a közös együttlétnek. Igaz, a program sokszor kötött és sűrű – talán egy másik generációhoz jobban illő, amely még több időt adott ilyen jellegű „culture-shock”-mentes élményeknek.

Szeretném hinni, továbbra is bízni abban, hogy van értelme. Értetek, Nektek. Olyan apró kincseket nyújtani, amelyek túlmutat(hat)nak a hétköznapok tanulmányi hepehupáin és örömtényezőin. Valamit, amitől egy más jellegű „hovatartozás”, netán otthonos élmény lehet.



Szeretném, ha ezt folytatnánk… ha velünk folytatnátok,

aktívan, kitartással, kíváncsisággal és szeretettel…:



Dr. Szarka Emese

zarándok-pedagógus