Jósa András Múzeum - Régészeti osztály

Az 1868. december 1-jén alapított Szabolcs Vármegyei Régészeti Egylet – 1918. óta a Jósa András nevét viselő megyei múzeum – a „hőskorban” már több ezer darabból álló archeológiai, antropológiai, numizmatikai és egyéb történeti emlékkel dicsekedhetett.
A „nyíri kincsek” - bronzdepók, V. századi rekeszes-ékkőbetétes ékszerek, honfoglalás kori temetők gazdag leletanyaga, Árpád- és középkori kardok - házáról tehát azt mondhatjuk el, hogy a művészi értékű használati, viseleti tárgyaknak biztosított otthont.
Napjainkban a leletek száma meghaladja a több százezret, mivel a Jósa András Múzeum a megye valamennyi régészeti lelőhelyéről származó emlékének – tárgy, épületek tartozékai, darabjai, szerves maradvány stb. – az e célra létrehozott, szakosodott gyűjteményében igyekszik helyet biztosítani. Az archeológiai javak anyagának őrzésével csupán „kiállítási díszeket” raktároznánk, ha a „múzeum éber őrei” a forrásértékkel bíró leleteket és a lelőkörülményeket pontosan nem rögzítették volna, amit oly nagy odafigyeléssel tesznek ma is az ásatási dokumentációk elkészítésekor.
„Segítő kezet” nagylelkű mecénások: báró Vécsey József, Kállay András, valamint magángyűjteményük átadásával Liptay Ede és dr Saáry Sándor nyújtottak. Az elődökre méltán büszke utódok is gyarapították, fejlesztették a múzeumot: Csallány Dezső - az avar kor kutatója, Dienes István - a honfoglalók avatott ismerője, Makkay János - a neolitikus közösségek tudósa. A legnagyobb kitartással Németh Péter – a honfoglalás és Árpád-kor tudósa valamint „szűkebb pátriánk” kiváló polihisztora - küzdött Rakamazon, Szabolcsban, Szatmárban, Beregben..., de talán még is a legbátrabban a vármegyeházán úgy egy fél emberöltőn át.