Sopronmet

A Soproni meteorológia

AZ ÁLLOMÁS TÖRTÉNETE



1856.01-01.-ig: (13700)

A kezdetek: Lőw András és Gensel János munkássága



Soproni krónikákban több utalás is történik meteorológiai megfigyelésekre. Már a XV. században szinte rendszeresen említi a Bruckner-krónika az aktuális időjárást. Az első műszeres megfigyelések azonban csak 1701-től vannak. Löew András méréseiről pontos adataink mára nem maradtak: nem tudjuk pontosan milyen műszerekkel mért 1701-1709 között. Méréseinek anyagát az 1769-ben Londonban kiadott Sydeham-féle gyűjteményes munka közli. Utódja Gensel János Ádám városi főorvos műszeres megfigyeléseiről már pontosabb képünk van. Barométerrel és hőmérővel rendelkezett, így őt tekintjük a soproni és egyben a magyarországi műszeres megfigyelések elindítójának. Emlékét a kurucdombi főállomás falán elhelyezett emléktábla jelzi. Gensel az adatokat 1718-ig rögzíti. Ezután a már majdnem folyamatos adatsor megszakad, rendszeres megfigyelések nem történnek.



1856.01.01-1882.06.30. (13700)



Redszeres mérések osztrák majd magyar hálózatban



A rendszeres napjainkig tartó meteorológiai mérések 1856. január elsejétől indulnak. Az első három hónapban az adatokat csak egy nagyobb méretű lapra rögzíti az észlelő, majd április hónaptól német nyelvű klímaíven. Az állomás egészen 1870-ig az osztrák hálózat tagjaként működik. Az első hivatalos észlelő Kutilek térparancsnok volt, akitől még abban az évben átvette a mérések végzését Greilinger Nándor, aki egészen 1862-ig marad észlelő. Ekkor a légnyomásmérés mellett csak hőmérsékleti, felhőzeti megfigyeléseket végeznek, néhány jelenséget feljegyeznek. 1863-64 között hiányoznak az adatok. Kugler Henrik 1865-ben folytatja ismét a méréseket, ekkortól kezdve már csapadékmennyiséget is mérnek. Kugler 1870-ig végzi a méréseket, majd 1871-től, az OMSZ megalakulásától kezdve Dr. Filiczky Tódor a megfigyelő. Az észlelések a belvárosban folytak, a klíma terminusok időpontjaiban 7, 14 és 21 órakor. A mérések kiterjedtek a légnyomásra, hőmérsékletre, felhőzetre, szélirányra, a felhők alakjára, huzamára és a csapadékmennyiségre is. A hőmérsékletek Reaumur-fokban lettek megállapítva. A csapadék alaknál utalás történik az alakra is, és a jegyzet rovat kitöltése is elég pontos. 1872. januárjától már Celsius- féle állomáshőmérő volt, melyhez január 15-től nedves hőmérőt is rendeltek, így elkezdődtek a páranyomás és a relatív nedvesség mérések. 1874-ben néhány napos kimaradások történtek betegség illetve műszerek megrongálódása miatt. Ugyanebben az évben vezették be az ózon méréseket.




A meteorológiai állomás



1877-től szerepelnek a klíma íven a havi maximum és minimum hőmérsékletek is. Ekkor vezették be a ma is használatos meteorológiai jelöléseket. 1878-ban, 1880-ban és 1881-ben is kisebb adathiány jelentkezik néhány meteorológiai elemnél, de az állomás adatsora csaknem teljes. A belvárosban lévő állomás ismeretlen ok miatt 1882. július elsejétől megszűnik.





1885.11.20-1918.11.30. (13701)

A Lahne-tanintézetben: folyamatos észlelőváltozások



Az észlelések a Lahne-féle tanintézetben, a Bécsidombon folytatódnak 1885. november 20-tól. Az új észlelő Frühwirt Adolf tanár. Az ózon mérések itt már nem folytatódtak. 1886-májustól Szántó János tanító az észlelő, majd szeptembertől Stelczer Lajos tanító, akik félévenként váltották egymást 1888. július 1.-ig. Lujber Ede tanár végezte a megfigyeléseket júliusban, majd őt augusztustól ismét Stelczer Lajos váltja, aki egészen 1889. végéig marad. Az állomás felszereltsége a következő volt: hőmérők, barométer, ombrométer, psychrométer. 1890-től Stuppanits Guidó az észlelő, de több évben is vannak adathiányok, melyek elérik a több hónapot is. 1894. júliusától Stuppanits utódja Máhrer Zsigmond tanár lett. Ettől kezdve a klímaív magyar nyelvű lett. 1895-től ismét változott az észlelő.



Lahne Alfréd veszi át az állomás vezetését. Ekkor szerepel az első hőmérőre vonatkozó adat, mely szerint annak gömbje 6,6 m-rel van a föld felett. A csapadékmérő befogó felülete ekkor 1 méter magasan van a talaj felett. 1896. szeptemberétől az észlelő Baltazár Gábor, novembertől pedig Barák Imre főgimnáziumi tanár. 1897. júliusától az észlelő Burgmann Rezső tanár, augusztustól Molnár János tanár. A műszerek elhelyezése változik. A csapadékmérő felfogó része 2-re, a hőmérő üveggömbje 6,38 méterre kerül a talajtól. 1898. júliusától ismét Burgmann Rezső az észlelő, a csapadékmérő elhelyezése ismét módosul: 85cm-re kerül atalajtól. 1899-től Kiss Pál az észlelő. A mérések rendben folynak a századfordulón. 1903-ban a csapadékmérőt visszahelyezik az 1 méteres szabványos magasságba. 1905. januárjában új hőmérőt kap az állomás. 11 évi mérés után 1910-től Kiss Páltól Láhne Aladár veszi vissza a mérést, októbertől pedig átadja Fridrich Jánosnak. 1911-ben május, június és júliusban nem folyik mérés. Augusztustól ismét Láhne Aladár folytatja a mérést, de a hőmérő magassága 6m-re módosul, valószínű, hogy ablakba kerül. 1911. októberétől Csele Domonkos, novembertől Koppányi Béla és Kameniczky András végzi a méréseket. 1912. januárjában új Fuess barométert kap az állomás. 1914-ben ismét változik az észlelő személye: Joó Antal áprilistól kezd, de hiányosan tölti ki a klímaívet. 1915-ben májustól Zsupán László, majd júniustól ismét Láhne Aladár az észlelő. 1915-ben kisebb kimaradások történnek, sőt a novemberi és decemberi adatok hiányoznak. 1916. januárjától Láhne Vilmos folytatja a mérések végzését, de március-június között nem volt mérés. Szintén nincsenek adatok 1918. július-október hónapok között. A bécsidombi Lahne-intézet keretében végzett mérések ezzel befejeződtek.



1918.11.01-1925.05.31 (13702)

A nyugodt időszak: folyamatos mérések



A Lahne-tanintézetnek búcsút mondva, az állomás a Deák-téri állami Leánygimnáziumba kerül. 1918.novemberétől az észleléseket Dr. Visnya Aladár az észlelő. A hőmérő gömbjének magassága 3,27m-re, a csapadékmérő felső széle 1,66m –re módosul. 1920. március és április észlelési anyaga hiányzik. Májustól Töltl György az észlelő. 1920-tól találhatjuk meg először a nyári és a téli időszámítás kezdetére és végére vonatkozó bejegyzéseket. A jegyzetek vezetése kissé hiányos. Az 1921. augusztusi klímaív hiányzik. Szeptembertől folyamatos az észlelés, de a jegyzetrovat továbbra is hiányos. A Deák-téri intézményben 7 éven át folyt megfigyelések csaknem végig rendben zajlottak. Az állomás 1924-ben részlegesen átköltözött a Selmecbányáról Sopronba menekült Erdészeti és Bányászati Főiskola Erdővegytani Tanszékére. Az észleléseket Dankó István laboráns és Pintér Rudolf hivatali altiszt végezte. Dankó az észleléseket 1905-ben még Selmecbányán kezdte.



1926.06.01.-1974.04.25.(13703)



Folyamatos fejlődés az egyetemen: Várkúti és Pődör munkássága



Az állomás hivatalos átköltözése az egyetemi Botanikus-kertbe 1925. május elsejével történt. Az észleléseket Dankó István laboráns végzi. A munka Vági István főiskolai adjunktus vezetése alatt zajlik, aki 1929-ben írta meg A meteorológia és az éghajlattan elemei c. egyetemi jegyzetét. A meteorológiai zsebkönyvek és feljegyzések 1925-től már helyben is megtalálhatók. Fuess rendszerű barométerrel mérték a légnyomást. A meteorológiai házikóban a hőmérő gömbjének magassága 3,27m volt. A csapadékmérő felfogó felülete már 1 m. A csapadékot naponta háromszor mérték. Az észleléseket 7-14 és 21 órakor végezték helyi időben. Pszichrométerről állapították meg a nedves hőmérsékletet, a páranyomást és a relatív nedvességet. A maximum hőmérsékletet este 21 órakor, a minimumot reggel 7-kor és este 21 órakor mérték.

A szélsebességet és irányt Wild-féle szélzászló segítségével rögzítették. 1926-tól már szerepel a jegyzetrovatban az időjárási jelenségek pontos kezdete és vége. 1925. augusztus elsején az állomást felülvizsgálta Marczell György. 1927. január 1-től módosul a hőmérséklet mérésének magassága: 1,60 méterre a talajfelszín felett. Lamont tokban talajhőmérők lettek lehelyezve 40, 70, 100 és 130 cm mélységekben. Megindult a radiációs minimum mérése. Valamint bevezették a Wild-féle párolgásmérést is. Íróműszereket is kapott az állomás: termográfot és higrográfot. A megfigyelések minősége az áthelyezés óta sokat javult. 1928. január 1-től bevezették a 19 órás synopot is. Ugyancsak ezévben gyarapodott az állomás Hellmann-féle ombrográffal és Hellmann-féle ombrométerrel is. 1929-től bevezették a napfénytartam mérést is kétféle műszerrel párhuzamosan (Campbell-Stockes és Jordán féle). Megindultak a felszíni talajhőmérséklet mérések is: 5, 10 és 20 cm mélységben. A lelovasásuk naponta a háromszori klíma észleléskor történt.

1930-ban az állomás földrajzi helyzetét pontosan meghatározták. 1931. január 1-től az esti 19 órás synop 18 órára módosult, mivel postai okok miatt 18:30-ig fel kellett adni. 1931. április 8.-án a meteorológiai intézeti Tóth Géza hozott néhány új munkautasítást az állomásra. Réthly Antal a Meteorológiai Szolgálat igazgatója október 17-19 között megtekintette az állomást. 1932. március 24.-én új hőmérőházikó lett felállítva. December 5.-én ismét az állomásra látogat Réthly Antal. 1934. január 1-től Robinson rendszerű szélíró működik az állomáson.

Minden észlelés rendben zajlik, a jegyzetek vezetése igen pontos, úgyszintén a megfigyeléseké. Réthly Antal 1935. május 25-26.-án felülvizsgálja az állomást. Több hőmérőnél korrekciót kell alkalmazni.



1936. február 4.-én az este 7-9 óra között dühöngő szélvihar kidönti a hőmérőházikót. Hőmérők törnek el, melyek pótlása hamar megtörténik. Augusztus 5.-én az állomást ismét felülvizsgálják az Intézet részéről. 1937. január 11-től új synop kódolási útmutatás lép életbe. Az észlelések rendben zajlanak. 1940. Augusztus 14.-én Réthly Antal láttamozza az észlelőnaplót, és intézkedik a Hellmann-féle csapadékszalagok Budapestre való felküldéséről. 1944. május 19-től bevezetik a 11 és 14 órás synopot is. A háborús események miatt légiriadó miatt több synop-távirat is elmarad: pl. május 24.-én, 29-30.-án, július 7.-én, augusztus 7.-én, 13.-én, 19.-én, 20.-án, 25.-én, és 28-29.-én. Szeptemberben ugyanezen okok miatt 10.-én, októberben 7.-én, novemberben elsején és 7.-én. December 6.-én 11-14 óra között bombatámadás: világítás és telefon nincs az állomáson. Az állomás közelébe 4 bomba hullik. Ismételt légiriadók december 14-19 között, majd a ködös, borult idő miatt szünetel a harci tevékenység 1945. január 8.-ig. Riadó miatt januárban 20-21.-én és 31.-én maradt el észlelés majd a következő hónap 10. napján is. Február 21.-én a talajhőmérőket küld az állomás Szombathelyre.



Az állomásvezető ( Vági István adjunktus) szóbeli intézkedésére március 3-tól a 11-es, 14-es és esti 7-es észlelések elmaradnak. Március 4.-én újabb bombatámadás éri a várost: világítás nincs az utak járhatatlanok. A háború tartamára Vági professzor úgy rendelkezik, hogy csak a reggeli mérések maradjanak. 1945. március 30.-án az észlelő ,,megszállás,,-t írt a jegyzetrovatba. A reggeli és esti mérések április 5.-én indultak újra, majd ezek is elmaradtak, csak a barométer leolvasások folytatódtak.



Az észlelések csak augusztus 27.-én indultak újra, melyeket Botvay Károly végzett, mert Vági professzor és Dankó István Nyugatra menekült. 1946-ba gyakran változnak az észlelési időpontok. Volt, hogy naponta 10-12 észlelés történt, volt mikor csak 3. Egyes hónapokban voltak hetek amikor egyáltalán nem volt észlelés. A háború miatt megrongálódott műszerek is megbízhatatlanul működtek. Intze István 1946. április elsejétől kezdi megfigyeléseit az állomáson, majd 1947-től csatlakozik hozzá Keleti Bála is. A szünetben Botvay Károly is beáll az észlelők sorába. 1947-ben kisebb a Lamont-tok kisebb hibái miatt szünetel a talajhőmérsékletek mérése január 16-május 31. között.



December 17-től a talajállapot megfigyelése is megkezdődött. Lassan ismét normalizálódott a helyzet. 1948. január 1-től a hóréteget már reggel és este is mérik.



Új műszerekkel gyarapszik az állomás: 1946. október 29.-én új csapadékmérővel, 1948. március elsején új hőmérővel, március 3.-én napfénytartam-mérővel. Júniusban Hauer Béla, Szendrei István és Asztalos Dezső egyetemi hallgatók végzik az észlelést. Július és augusztusban Kovács Gyula, Ort Béla hallgatók és Botvay Károly professzor az észlelő. Szeptember 1-től Asztalos Dezső egyetemi hallgató végzi az észleléseket. A zsebkönyv bejegyzései csak a napszakok megjelölésére korlátozódnak. 1949-ben rendben zajlanak az észlelések, de a jegyzetek kitöltése hiányos. Decemberben és 1950. januárjában több kimaradás is történik. 1950. februárjától Babos Károly hallgató észlel, majd május 1-től Dezsényi Ede, aztán októbertől ismét Babos Károly. Mindketten egyetemi hallgatók. 1951. január elsejétől az észlelők Várkúti János és fivére Wesseli Sándor. Várkúti általános iskolai tanár, míg testvére egyetemi hallgató. Az Országos Intézet és az állomás közti levelezés bizonyítja a folyamatos kapcsolatot. A műszerek részben intézeti, részben egyetemi tulajdonban voltak. 1952-ben már a következő műszerekkel rendelkezik az állomás: Fuess barométer, állomási hőmérőpár, maximum és minimum hőmérő, Wild-féle párolgásmérő, Hellmann ombrográf, Fuess higrográf, Lamont szekrény mélységi talajhőmérőkkel, hőmérőházikó, Wild szélzászló, Anderkó-Bogdánfi féle csapadékíró, Richard barográf, Campbell-Stockes féle napfénytartam-mérő, Richard szélíró. Az állomás továbbra is naponta három synop táviratot küld. Várkuti észlelései rendben folynak, az Intézettől jutalmat is kap. 1952. augusztus 6.-án a műszerkertből több műszer ellopnak, megrongálnak. Ősszel pótolják a tönkrement műszereket. Szintén gondok vannak a szélíróval: gyakran meghibásodik.



1953.-ban Várkúti és az Intézet között több levélváltás is történik szakmai dolgok ügyében. Júniusban saját telefonvonalat kap az egyetemen működő állomás. Novemberben jelentés történt a reggeli vihartáviratok ügyében. Ugyanis az észlelő mikor megállapítja a vihar jelenségét, át kell mennie a lakásáról az állomásra, onnét pedig vissza postára feladni a táviratot. Ez nagy időveszteséggel jár, különösen, hogy a posta gyakran elkésik a táviratok küldésével. Ezután hivatalos átiratot küldenek a postának a synop és vihartáviratok késedelem nélküli továbbításának ügyében. Várkúti ismét jutalmat kap az Intézettől. 1954-ben a város vezetősége megkeresi az állomást a Deák-téri időjelző műszerekkel való feltöltése ügyében.

Ezt a köztéri időjelzőt (Wetterhütte) 1911-ben állították. A műszerek beszerzése a későbbiekben megtörténik. Várkúti kiváló munkájáért ebben az évben is jutalmat kap. 1955. áprilisában a szélíró ismét meghibásodik, de hamar megjavítják. Júliusban Várkúti felküldi az Országos Intézetbe a bécsi Nordatern biztosító társaság éves prognózisát, és közli, hogy meddő harcot folytat ellene, mivel igen népszerű a város polgárainak körében. November 11.-én kisebb földmozgás volt, melynek nyoma a barográf szalagján is látszik. 1956. januárjában felmerül az állomás személyzetének bővítése is.

Várkúti kéri az Intézetet egy univerzális (Fuess) szélíró felszerelésére is, mert a régivel egyre több gond van. Az 1955-ös moszkvai döntés értelmében Sopron is éjjel-nappal jelentő állomássá kell váljon, így lehetőség nyílik a bővítésre. 1956. februárjában Bíró János technikus érkezik az észlelések folytonosabbá tételére, így március 1.-től 3 óránként jelent Sopron 07-22 óra között. Az éjjeli időszakra viharjelentő kötelezettség állt fenn. Március folyamán Babella György lép az állomás kötelékébe, így 3 fővel már valóban folyamatos szolgálat zajlik az állomáson. Időközben az egyetem egy kis önálló helységet adott az állomásnak a mai Termőhelyismerettani tanszék épületében. A szoba berendezését a Meteorológiai Intézet adta.



Október 13.-án az észlelők személyében változás történik: Zalaegerszegről Pődör János kéri áthelyezését Sopronba, míg ugyanekkor Bíró János Kaposvárra szeretne menni. Október 16.-én Pődör János veszi át az állomásvezetői feladatokat Várkútitól. Az október végi forradalmi események annyiban módosították az állomás életét, hogy november 4.-től nem tudtak táviratot továbbítani Budapestre a vonalak megszakadása miatt. 1957.-től minden normális rendben zajlott tovább. Az állomás 3 fővel folyamatosan működött. Az állomás dolgozói több előadást is tartanak középiskolákban a meteorológiáról. Február és március hónapban több alkalommal volt betegállományban Babella, így az éjszakai szolgálat ilyenkor szünetelt. Az Országos Intézet vezetősége több alkalommal is felhívja figyelmet, hogy Sopronból késik a távirat. Kiderül, hogy csaknem mindig a posta késedelme okozza a hibát. Július elsején az állomás új hőmérőházat kap. Augusztus végén az állomástól megválik Babella. Így a szolgálat Pődörre és Várkutira marad. Az állomásvezető érdeklődik az egyetemen, hogy kit lehetne felkérni az éjszakai szolgálat ellátására. Botvay Károly professzor idősebb Leyrer Frigyest javasolja. Leyrer vállalja az éjjeli szolgálatot, ezzel együtt a 01 és 14 órás synop távirat összeállítását is. Októberben a posta épületének tetejére helyezik a napfénytartammérőt, melyet a Botanikuskertben már nem lehet megbízhatóan működtetni a felnövő fék árnyékoló hatása miatt. A műszer kezelését Babella Vilmos (Babella György fia) vállalja el. Leyrer november elsejétől munkába állt , így három óránként synop távíratot tudtak feladni. Időközben az Anderkó-Bogdánffy féle csapadékmérő meghibásodik, később le is szerelik, mivel a Hellmann-féle ombrográfot alkalmazzák.



Az Intézet 1958-ban értesíti az állomást, hogy egy cseh Meopta-rendszerű szélíró kerül felszerelésre,mert a Fuess felszerelése nehézségekbe ütközik. A WMO ajánlására alapján 1958. május 1-től 01-07-13-19 órakor kell végezni a klíma észleléseket, helyi időben. Természetesen egyenlőre megmarad a 14 és 21 órás klíma is. Május 19.-én a régi szélíró (Robinson) teljesen meghibásodik. Az állomásvezető kéri az Intézetet a Meopta haladéktalan felszerelésére. A balfi fürdő újjáépítésével kapcsolatosan tartott megbeszéléseken részt vesz meteorológiai tájékoztatás céljából Pődör is. Az Intézet részéről vihartávirat ügyében figyelmeztetik az állomást, hogy Szombathely, Zalaegerszeg és Veszprém is küldött táviratot, Sopronból viszont ilyen nem érkezett. Pődör megjegyzi: azért nem, mert nem volt vihar.

A postai műszerek kezelését Babella Vilmos szeptember elsejével átadja Leyrer fiának, mivel egyetemi felvételije miatt elmegy a városból.



A Meopta szélíró felszerelése megtörténik, de ezt is korrigálni kell mivel nem mutat helyes értéket. Botvay professzor szeptemberben meghalt. Temetésén a Meteorológiai Társaság is koszorút helyez el. 1959. februárjában Pődört betegállományba helyezik, ezért Döme Gyula érkezik helyettesítésére, aki március 31.-ig marad. Július elsejétől ismét bővül az állomás személyzete: Tóth György és Horváth Miklós személyével. Október 15-től az új észlelők folyamatos szolgálatba állásával már nincs szükség a társadalmi tiszteletdíjas észlelők megtartására. Ezért Várkútitól és id. Leyrertől megválik az állomás. A főhívatású észelők beállásával a szolgálatot hárman 24 órás váltásban látják el. Az állomás 1960-ban bekapcsolódik a biometeorológiai mérésekbe is. A Meopta szélíró is elromlik, melyet csak központilag tudnak megjavítani. A szabadságon lévőket egy ideig ifjabb Leyrer Frigyes helyettesíti, aki állomási munkahelyre pályázik. Később azonban belső utasításra már nem lehet külső helyettest alkalmazni, így a szabadságok miatti kimaradást az éjszakai szolgálatokból faragják le.



1961-ben az Intézet közli, hogy az állomást R-14-es rádióadóval szereli fel. Horváth Miklós augusztus 15-tel katonai szolgálatba vonul,egészen novemberig, így felveszik ifj. Leyrert, de csak szerződésesként. Tóth György november elsejével válik meg az állomástól, így Leyrer is 24 órás szolgálatba lép. Major János kerül az állomásra, akinek még novemberben megkezdik az oktatását.



Az állomás egyre szűkösebben fér csak el az egyetem által biztosított szobában, így felvetődik új hely keresése is. Időközben felszerelik az R-14-es rádióadót. 1962. januárjában szolgálatba lép Major János. Az év folyamán elkezdik az állomás helyének a keresését, több lépés is történik Pődör javaslatára. A rádión továbbított adattok továbbítása rendben megy, azonban a Rádiószabályzat megszegése miatt levél érkezik, melyben megemlítik, hogy 1962. augusztus 28.-án Sopron nem megengedhető hangot használt Szombathely gyűjtőállomással. Kiderül, hogy Leyrer volt a vétkes. Határozat született az Intézet részéről, hogy a technikusi állásban lévőknek technikusi minimum vizsgát kell tenni. Az új önálló állomás építésének ügyében több fejlemény is történik 1962-ben. A helyi tervezőiroda vállalta a tervek elkészítését, a tervezett helyszín pedig az egyetemi Botanikuskert felső része. Az ügy azonban elhúzódik. Július 28.-án Leyrer ismét megszegi a rádiószabályzatot. Mivel Szombathely gyűjtőállomás ötször ismételteti el vele a táviratot, Leyrer csúnyán ,,elküldi,, a gyűjtőt. Pődör figyelmezteti Leyrert, hogy tartsa be az alapvető szabályokat.



1963-ban megszervezik a Dalos-hegyi és Károly-magaslati sípályákról szóló hójelentést is. 1964-ben az állomás dolgozóinak technikusi vizsgái sikeresek. Szintén ebben az évben a Meteorológiai Társaság Vándorgyűlését Sopronban rendezik meg, melynek szervezésében az állomás is tevékenyen részt vesz.





1964- október elsejétől a kezdetekhez hasonlóan ismét kapcsolatba kerül az állomás az osztrák Meteorológiai Intézettel, hiszen havi klímaívet oda is továbbítanak ettől kezdve. Október 15-től a posta tetejéről a napfénytartam mérő a Károly-magaslati kilátó tetejére kerül. A műszer kezelését a kilátó gondnoka vállalja. 1965. februárjában ellopják a napfénytartam mérő üveggömbjét, így a mérés szünetel egészen márciusig. Májusban ismét megpróbálják ellopni a pótolt gömböt, de tettest elkapják, mivel riasztót rögzítettek a műszerre. Az állomáson február 1-től megkezdődik a hósűrűség és hósúlymérés. Pődör 3 hónapos szabadságra megy, így az állomás dolgozói között meglazul a fegyelem. Leyrer nem pontosan kezeli a műszereket, Horváth és Major pedig folyton veszekszik. November 1-től a szolgálatváltás időpontja este 10 óráról reggel 8-ra módosul. 1965-ben a műszerkertben több javítást, modernizálást is eszközölnek, pl. áramot vezetnek ki.



1965.szepmber 25.-én ismét ellopják a Károly-magaslati napfénytartam mérő üveggömböt, a pótlás októberben történik. 1966-ben ismét felvetődik az állomás építésnek ötlete, Pődör ismét munkába kezd: végigjárja az illetékes hivatalokat.



Horváth Miklós rendszeresen elalszik az éjszakai szolgálatban, ezért fegyelmi eljárás indul meg ellene. 1967. októberében vetődik föl először a kurucdombi csonka szélmalom meteorológiai állomássá való átalakításának terve. 1967-ben az állomást URH rádióvevővel szerelik fel, új bútorokat kap. Az R-14-es adóvevő április 27.-én végleg meghibásodik. Májusban kiépült a dunántúli URH lánc, Sopron adatait ezentúl Győr gyűjti. Május 25.-én az állomás is bekapcsolódik a láncba, a rádióadó a továbbiakban kifogástalanul működik. 1969. decemberében a Károly magaslati napfénytartam mérőnél több napig nem volt szalagváltás, mivel a gondnok a nagy havazás miatt nem jutott fel a hegyre. 1970-ben Pődör tovább folytatja a munkát a kurucdombi szélmalom átalakítása ügyében. 1971. január 21.-én helyszíni bejárást is tartanak. Egyre több gond van Leyrerel, aki délben sziesztázik, kikapcsolja az URH vevőt, azután azt elfejti, vagy azt hiszi elromlott, ezért megbénul az adat-továbbítás. Leyrert komoly központi figyelmeztetésben részesítik. 1971. decemberében is több napon nem lehetett szalagcserét végrehajtani a Károly-magaslati napfénytartam mérőn a havazás miatt. 1972. júniusában megkezdődik a kurucdombi állomás építése is.



Leyrernek ismét gondja akad a gyűjtőállomással, mivel szóvá teszik késéseit, erre ő dühbe gurul és pár keresetlen szóval illeti Gondát július 17.-én. Ezután állandósul a perpatvar köztük az URH-n is. 1973. szeptemberében Horváth Miklós elmegy az állomásról, helyette október elsejétől Lugosi Ferencet veszik fel. 1974-ben az állomás építése felgyorsult, április 25.-én át is költöznek az új kurucdombi obszervatóriumba. Az épület avatása a médiában is megjelenik: TV és újságok egyaránt beszámolnak róla, sőt a Légkör címlapjára is az új állomás épülete kerül, Pődör János állomásvezető beszámolójával. A Károly magaslati műszerek is ide kerülnek.



A hivatalos mérések így búcsút mondnak az egyetemi Botanikuskertnek, de egészen 2006. augusztusáig folytatódnak itt a mérések, megfigyelések kisebb –nagyobb megszakításokkal.



1974.04.25-2000.03.31.(13704)

A meteorológia fénykora: önállóan a Kurucdombon



Május elsején takarítónőt is vehet fel az állomás. Szintén májusban az országos telex hálózatba is bekötik az állomást. Június 1-től Keszthellyel együtt tartalék gyűjtő állomás lesz Sopron. Az új helyen felszerelik a Fuess-féle egyetemes szélírót, így végre megoldódik szélmérés problémája is. Az állomás dolgozói Leyrer kivételével sikeres vizsgát tettek a telex kezeléséből. Leyrer ezért 1975. március 21.-én távozott. Helyére Cserjési Endre kérte áthelyezését Pápáról. 1975-ben az új állomás köré tervezett parkot ültetnek. 1976. január 1-től a dunántúli bizonylatok gyűjtését a kurucdombi állomás végzi. Szintén ezévben az állomás bejárata melletti falra lett elhelyezve Gensel János Ádám emléktáblája, aki az első műszeres megfigyeléseket kezdte. Májusban megindul a párolgásmérés. 1977. januárjában dicsérő oklevelet kapott az állomás a városszépítő egyesülettől az állomást övező szép parkért. Áprilisban megindult a magassági szélmérés is pilot léggömbökkel, először csak nappal, majd éjjel is. Szeptember 5.-én a WMO elnöke Mr. Davies és kísérete is meglátogatja az állomást. Köszönetét fejezte ki a fogadtatásért, és közölte, hogy nagy hatással volt rá az a munka amellyel az állomás ilyen hatékonyan ellátja feladatait. Cserjési Endre felmondott november 4.-én.



Helyére Büki Kornél került december elsejével. Büki decemberben levizsgázott majd 1978. január 1.-től bekapcsolódott a tényleges munkába. 1978-ban az állomás pincéjét vendégszobává alakították. Az egyetem hallgatói rendszeres látogatók az állomáson, ahol tanulmányaikhoz kapcsolódó ismertetőt hallhatnak. Október 1-től ismét gyarapodhatott a négy fős észlelő személyzet: Luka Ferencné Zsuzsa nyert felvételt, ő volt az első női dolgozó az állomáson. Novemberben betanítása megtörtént, majd sikeres vizsga után azonnal munkába is állt. Major Jánost 1979-ben igazgatói dicséretben részesítik kiváló munkájáért. Ebben az évben kezdik meg az állomáson a Csomor-féle zúzmara mérést is. 1982-ben megköszönik az állomás dolgozóinak munkáját a helyi meteorológiai oktatásban, mellyel nagy segítséget nyújtanak az oktatóknak. 1982. szeptember 6-7.én a magyar és az osztrák Meteorológiai Társaságok tartottak közös szakmai napokat a városban. A konferencia résztvevői megtekintették a meteorológiai állomást is. Lukáné dicséretet kap pontos és szép munkájáért az osztrák Meteorológiai Intézettől. Ebben az időszakban több időszakos sugárzásmérési kísérlet is megkezdődik az állomáson. 1982-től egyre több gond keletkezik az állomás régi épületével. A salétromos fal omladozik, gyakran kell felújítani, ami sok pénzt elemészt. A szélmalomból kialakított épület ugyanis 1845-ben épült. Az állomás dolgozói rendszeres továbbképzést tarnak egymást között állomásértekezletek keretében. A mérések rendben folynak, gyakoriak a vendégek az új vendégszobában is.

1987-ben Pődőr János állomásvezető megírja az megfigyelések történetét, majd 1988-ban megválik az állomástól nyugdíjazása miatt. A közel 33 éves állomásvezetői munkásság alatt nagyon sokat tett annak felemelkedéséért, a szakmai munka bővüléséért. Utódja Major János lett.



A rendszerváltás nehéz gazdasági helyzete miatt bővítésekre az állomáson nem volt lehetőség, a megfigyelés azonban rendben folyt. Major János és Lugosi Ferenc 1990-ben megválnak az állomástól. Helyükre Garab Flórián és Győre Róbertné Katalin kerül 1990-ben. Az állomásvezető Büki Kornél lesz. A magassági szélmérés, a ,,pilotozás,, 1992-ben megszűnik Sopronban, de továbbra is szinoptikus főállomásként működik.



1993. október 8.-án minőségi változást jelent az állomás életében, hogy az országos mérőhálózat automatizálásaként Baja után Sopronban kerül felszerelésre MILOS 500 típusú Vaisala gyártmányú automata. Ezzel együtt sajnos szóba kerül az állomás bezárása is: az új automata szinte mindent mér, egyedül a vizuális megfigyelések maradnak az észlelőre bízva. A korszerűsítés magával hozza a dolgozók elbocsátásának veszélyét is. Mivel az automatizálás még csak kezdeti fázisban van, egyenlőre maradnak a hagyományos mérések, megfigyelések is. Az állomást számítógéppel szerelik fel, az automata által mért adatok mellé ezzel viszik be a vizuális adatokat. Az elkészült jelentés így számítógépes úton kerül a központba. Az új automatával megindul a gamma sugárzás és a globálsugárzás mérése is. 1996-ban kerül felvételre betanítása és sikeres vizsga után Roszik Róbert. 1999-ben a hagyományos mérések megszűnnek, leáll a Fuess-szélíró, megszűnik a higanyos hőmérőkkel végzett talajhőmérséklet mérés.



Felmerül az állomás bezárása, mely az ősszel valóssá is válik, amikor az állomásvezetői értekezleten közlik Büki Kornél állomásvezetővel, hogy az Intézet anyagi kereteinek csökkenése miatt be kell zárni a soproni és a bajai állomást. 2000. januártól az állomás dolgozói már felmondásukat töltik, az ötfős szolgálat április elsején reggel 7 órakor megszűnik. A búcsúztatón az állomás régi dolgozói is megjelennek, ahol Pődör János élesen bírálja és vitatja a döntést illetve annak meghozóit.



Az állomás ügyében az Intézet elnöke levelet ír a város vezetésének és támogatást kér annak további működtetésére, de elutasítják. Április elsejétől csak a MILOS automata marad.





2000.04.01.-2007.07.31. (13704)

Vissza a kezdetekhez: meteorológia az OMSZ-on kívül



A dolgozók közül Roszik Róbert Szombathelyre kerül, majd miután az is megszűnik a győri állomásra. Szintén itt folytatja Luka Ferencné is. Garab Flóriánt nyugdíjazzák, Györe Róbertné az Intézet keretein kívül kap munkát. Büki Kornél először Győrbe kerül,mint észlelő dolgozik az ottani meteorológiai állomáson, majd 2000. őszén a nyugat-magyarországi hálózati ellenőri feladatokkal bízzák meg. Ő kezeli a soproni automatát is.

A vizuális észlelések, a jelenségek feljegyzése, hóvastagság mérés, felhőzet megfigyelés bár az OMSZ keretein kívüli, de folyamatos. Az egyetemen meteorológia tantárgyat oktató Vig Péter szorgalmazza a megoldást, hogy ismét észlelővel működhessen az állomás, de sok nehézségbe ütközik a város, az egyetem és az Intézet részéről is. 2002. november 27.-én az Intézet elnöke árverésre bocsátja a kurucdombi állomásépületet. Az árverést december 13.-án tartják, de vevő nem jelentkezik. A későbbi árverésekre sem jelentkezik senki, így a véletleneknek köszönhetően megmenekül az állomás. Közben az állomást övező parkra védettséget terjeszt ki a város, így ez tovább bonyolítja a helyzetet. Az automata mérések így még a teljes 2002-es évben rendben folynak. Időközben az egyetemi botanikuskerti állomáson folyamatosak a főterminusokban végzett megfigyelések, ahol a három észlelő,Roszik Róbert, Stark Miklósné és Kiss Márton törekszik arra, hogy a kurucdombi hiányok ellenére is pótolható legyen a vizuális adathiány.