Ürmös Tánckör

Nehéz írásban bemutatni egy olyan csoportot, akik életükben néha háttérbe helyezik a beszéd, a szavak adta lehetőségeket, ehelyett a mozgást, a zenét, a táncot hívják segítségül, ha úgy érzik, hogy ezzel könnyebb magukat kifejezni. Ha kíváncsi vagy ránk: munkánkra, próbáinkra, látogass meg minket bátran!

Miben más az Ürmös, mint a többi táncegyüttes? Legelsőnek a Tánckör mentalitását említeném: nem vagyunk profi tánccsoport, és nem is fogunk azzá válni. A tánc van az emberért, nem az ember a táncért elv az, ami alapján az Ürmös működik. Nem cél az, hogy mindenki ismerje az adott tánc összes lépését, nem koreográfiák bemagolásában látjuk a lényeget. A csoport tagjai nagyrészt itt találkoztak először néptánccal. Mindenki ismeri a maga korlátait, de igyekszik felső irányba eltolni azt, ami gyakorlással, komoly munkával eredményt hoz. Tanáraink, Viszló Bálint és Bőhm Kitti is ennek megfelelően állnak az oktatáshoz, próbákon mindig alapkövetelmény a jó hangulat.

A tánckör megalakulásának előzményei 1980-ra nyúlnak vissza, amikor soproni egyetemisták létrehozták az Irmes zenekart. Tagjai Irmes István, Molnár Miklós és Mátrai Árpád voltak. Az Ürmös név választása már az 1983-as Ki-mit-tud?-hoz kötődik. Varga János, Merczel István, Palenik József már ezen a néven lépett fel. Kísérőzenekaruk ekkoriban a Lajtorja volt. A tagok nagyrészt az Erdészeti és Faipari Egyetem és az Óvónőképző Intézet hallgatói közül kerültek ki. A táncházakat Sopronban többnyire havonta tartották. Ezen kívül hagyományőrző bálokat kezdtek szervezni erdélyi települések zenészeivel, táncosaival. Legfontosabb tánc a gyimesi volt, melynek tanulásába mélyen beleásta magát az együttes. Eközben jó kapcsolat alakult ki Sára Ferenccel, Szabó Szilárddal és Berecz Andrással is. Az első önálló műsor 1985-ben került bemutatásra a soproni Petőfi Színházban „Nem úgy van most, mint volt régen" címmel. Ekkor már közel negyvenen táncoltak az Ürmösben. A két felvonásos előadáson bemutatták a Vigyori által színpadra rendezett „Bábjátékot" és a Boxos koreografálta „Zöld szemű rózsa" című táncdarabot. 1990-ben egy hosszabb turné alkalmával eljutottak a Man-szigeti fesztiválra, ahol nemcsak Európa, hanem több földrész művészeti együttesei között képviselték Magyarországot.

1990-ben Boxos a Rába, '92-ben pedig a Zala Táncegyüttes vezetője is lett, ezért átadta vezetést Vas Oszkárnak, aki fél évig maradt az együttesnél. Utána Antal Áron vitte tovább a tánckört, az Ürmös új „nemzedékéből". A 90-es évekre kevesebb fellépés volt jellemző, nem is koreográfiák tanulására törekedtek, hanem inkább egy-egy táncot úgy elsajátítani, hogy az szabadon táncolható legyen. A tánckör egyetemi és városi rendezvényeken rendszeresen fellépett, külföldön Sopron testvérvárosaiban szerepelt. Ekkoriban Fajkusz Attila, vagy Horváth Attila és zenekara kísérte a fellépéseket.

Az új évezred elején szinte a teljes tagság - végzős erdőmérnökök és óvónők - egyszerre hagyta el a várost. A fiúk közül csak Raisz Árpád maradt Sopronban, így rá maradt a feladat, hogy a tánccsoportot felélessze. Fél év kihagyással kezdődtek a próbák, Sipos Ferenc, majd Boxos vezetésével. Hamarosan újra Antal Áron vette át a csoportot, az elmúlt években főként erdélyi, és rábaközi táncokat tanítva. A táncosok nagyobbrészt az Erdőmérnöki Kar, kisebb arányban a másik három egyetemi kar hallgatói, egyetemi dolgozók és környékbeli lakosok. 2006- ban indult Folk Szabadegyetem sorozatunkban a népművészetet mutatjuk be hiteles művelőik segítségével. Immár hagyományossá vált programjaink a téli disznótor, valamint a tavaszi és őszi hétvégi néptánctáborok. Fellépéseink jobbára az egyetemre és Sopronra korlátozódnak. Új tagok toborzása folyamatos, hiszen a végzős egyetemisták folyamatosan hagyják el a várost.